Az utóbbi időben volt szerencsém a gyakorlatban is szemügyre venni az új Ubuntut és annak sokak által kritizált Unity asztali felületét. Tettem mindezt hardcore openSUSE / KDE4 felhasználóként azért, hogy a hatékonyabb felületet hozzak össze KDE alatt.

A Unity által képviselt vertikális panel elképzelésével és annak helymegtakarító képességével már korábban is foglalkoztam és nagyon régóta használom én is ilyen elrendezésben a panelemet (tálcámat) a KDE Software Compilation asztali környezetemben.

Aki nem lenne tisztában ennek fontosságával, annak röviden annyit, hogy manapság a kijelzők többsége vízszintes irányban vannak elnyújtva, így minél több horizontális asztali elem takarja a tartalmat, annál kevesebbet látunk belőle. A webes tartalmak nagy része ~1000px széles területre vannak korlátozva, ami egy átlagos 1280px széles, vagy annál nagyobb képernyő esetében azt jelenti, hogy a képernyőn több száz pixel széles sávokban egyszerűen nincs semmi, míg a vízszintes tálcák egyre kevesebb tartalmat engednek megmutatni. A függőlegesen elhelyezett tálcával viszont ezeket a függőleges üres helyeket gazdaságosan felhasználhatjuk és még csak a kényelem rovására sem megy. Erre jöttek rá az Ubuntu, pontosabban a Unity fejlesztői is, éppen ezért van az asztali felületükben függőlegesen elhelyezett indítópanel.